VALERIA SZEMSZÖGE

A reggeli levegő szokatlanul lágy volt, enyhe szellő susogott a fákon, miközben a napfény foltokban szűrődött át a fejünk feletti lombkoronán.

Olyan idő volt, ami elhitette az emberrel – ha csak egyetlen másodpercre is –, hogy a világ nem is olyan szörnyű hely.

És talán éppen ezért hagytam a slusszkulcsomat az előszobai asztalon, és döntöttem úgy, hogy inkább gyalog megyek el egé