VALERIA SZEMSZÖGE

Elhomályosult a tekintetem, ahogy Tessa társasháza előtt álltam a járdán. Az ujjaim remegtek a telefon képernyőjén, miközben próbáltam fuvart rendelni hazáig.

A nap már lejjebb járt az égen, hosszú, aranyló árnyékokat vetve az aszfaltra. Alig egy órát töltöttem bent, mégis egy egész örökkévalóságnak tűnt.

Magamban szitkozódtam, amikor az ujjam immár sokadjára félrecsúszott. Azon