VALERIA SZEMSZÖGE

Nem tudtam megszólalni. A szavak nem jöttek – nem azért, mert nem tudtam volna, mit várnak tőlem, hanem mert minden egyes porcikám lázadozott az ellen, hogy asszisztáljak ehhez a beteges színjátékhoz.

Úgy löktek a reflektorfénybe, mint valami vonakodó beugrót egy olyan darabban, amire soha nem is jelentkeztem. Éreztem a rám szegeződő tekintetek égető súlyát – ítélkeztek, vártak.