DAPHNE SZEMSZÖGE

Úgy viharoztam ki a házból, hogy a düh olyan forrón égett bennem, mintha le akarná marni a húst a csontjaimról.

Régi, ismerős forróság volt ez – olyan, amit gyerekkoromban páncélként viseltem, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy akartam, csakhogy ez már nem volt gyerekes hiszti. Ez most más volt.

Ez a csontomig hatoló, felnőttkori düh volt – az a fajta, ami az árulásból és a mega