GAEL SZEMSZÖGE

Mozdulatlanul, kővé dermedve álltam, és Val távolodó alakját figyeltem, míg hajának lágy hullámzása és kimért válltartása végleg el nem tűnt a park bejáratának boltíve mögött.

A sajgás a mellkasomban nem éles döfésként hasított belém – lassú, emésztő fajta volt, amely észrevétlenül bekúszott, és mindent üresre mart odabent.

Fájdalom volt, igen, de olyan, amit nem tudtam pontosan meg