DORIAN SZEMSZÖGE

Soha nem voltam a csend és a nyugalom híve.

A szőnyegeknek csapódó testek tompa puffanása, a szaggatott zihálás, az oktatók éles vezényszavai a ricsaj felett – ez volt az én igazi menedékem.

Ott álldogáltam a Harci Aréna szélén, megosztva a figyelmemet a megszámlálhatatlan e-mail és jelentés között, amit át kellett néznem, és a Fénytörés ismerős ritmusa között.

Általában semmi sem