DAPHNE SZEMSZÖGE

– Richard alfa – köszöntötte Val udvarias mosollyal, miközben a szeme kíváncsian cikázott kettőnk között. – Segíthetek valamiben?

Tudtam, hogy el kellene lazítanom a vállamat, le kellene törölnöm a rémületet az arcomról, de túlságosan lefoglalt, hogy megakadályozzam: a szívem kiugorjon a mellkasomból.

– Ó, dehogy – válaszolta az ismerős hang, és az udvariasságát gúnyos él szegélye