VALERIA SZEMSZÖGE

Tessa gyakorlatilag rám vetette magát abban a pillanatban, hogy kiléptem a terem kordonnal elkerített részéből.

Szorosan átkarolt, és a fülembe visított, még mielőtt egyáltalán levegőt vehettem volna.

– Valeria Vance! – zihálta teátrálisan, és úgy megrázott, mintha attól tartana, valahogy elfelejtettem, ki vagyok. – Felfogod egyáltalán, mekkora őrültség volt ez? Bekötött szemmel!