VALERIA SZEMSZÖGE

Az utolsó szilánk halványan derengett a ködben, mintha egész idő alatt csak ránk várt volna.

Ujjaim a holdfényes, érdes követ súrolták, ahogy kiszabadítottam a gyökér közül, amelybe beékelődött.

Bizsergés futott végig rajtam – nem az erőkifejtéstől, hanem attól, amit ez jelentett.

Megcsináltuk.

Az utolsó továbbjutó hely a miénk!

Egyetlen szívdobbanásnyi ideig senki sem szólalt me