DORIAN SZEMSZÖGE

A vacsorának könnyednek kellett volna lennie.

Egy csendes, ünneplős étkezésnek a hosszú hetek után – valaminek, ami talán áthidalhatja azt a finom távolságtartást, amit Val és köztem éreztem.

Az étterem világítása lágy volt, aranyló, meleg – olyan, amit arra terveztek, hogy tompítsa az éles éleket. Finom zene szólt a háttérben, és a beszélgetések tompa moraja töltötte be a teret.