BRANT SZEMSZÖGE

Mire elértünk a falka gyengélkedőjéhez, az erdő természetfeletti nyugalmat árasztott, mintha a vihar, amely végigsöpört rajta, meg sem történt volna.

A fák ismét némán álltak, de a levegő még mindig őrizte az erőszak kísértetét – a megperzselt földet, a szilánkosra tört kérget, a vért. A mészárlás utáni csendet.

Úgy festettünk, mint a pokolbéli rémek – rongyosan, véresen és teljese