DORIAN SZEMSZÖGE

Két napja nem aludtam.

Nem mintha bárki észrevehette volna; az évek során mesterévé váltam a kimerültség elfedésének, rutinosan rejtettem a jól begyakorolt álarcom mögé.

De amikor megláttam Valt a táborhely szélén állni, és a döbbenettől megdermedni az érkezésem láttán, tudtam, hogy semmiféle önuralom nem képes elfedni azt, ami az arcomra volt írva.

Ott húzódott most köztünk az a