VALERIA SZEMSZÖGE

Tessa a veranda lépcsőjén várt rám, mikor hazaértem.

– Szóval – kezdte, és a könnyed hangnem meghazudtolta a délelőtt súlyát, ahogy felé sétáltam –, túlélted az átadást. – Kitárta a karját. – Hogy van a szíved?

Halkan felnevettem, a megkönnyebbülés és a még mindig ott bujkáló szorongás között remegve léptem az ölelésébe, és a vállára hajtottam a fejem. – Egyben van, azt hiszem. T