Marcello belépett az ebédlőbe, és közben begombolta a mandzsettáit. Elegánsan volt felöltözve egy kissé túlméretezett fekete öltönyben. Selymes haja fényesen csillogott, ahogy a reggeli nap ragyogása rávetült.

Az ebédlő közepén egy művirágokkal teli váza állt.

Marcello odalépett a székéhez, leült, fogott egy szalvétát, és a combjára terítette. Készen állt a reggelire, mert rendkívül éhesnek érezte