Dario szemszöge

A kocsi fékezve állt meg a kórház előtt. Vettem egy mély levegőt, és felpillantottam a hatalmas épületre. Pontosan tudtam, hogy abban a pillanatban vissza kellene fordulnom. Úgysem számítana semmit, hisz az elmúlt napokban feléje sem néztem. Siennának sokkal jobb lenne nélkülem. Semmi jót nem tudtam nyújtani neki, csak felesleges zűrt.

– Be tetszik jönni, uram? – hajolt be a bizton