Dario szemszöge

A szél borzolta haja gyengéden incselkedett velem; a tincsek vége a légáramlatok kénye-kedve szerint lebegett, és a kézfejem csupasz bőrét simogatta. Majd gondtalanul, elbűvölően felszállt a nyakam fedetlen bőréig.

Valahányszor hozzám ért, megfeszültem, rettegve, hogy ha megmozdulok, a pillanat örökre elillan. Olyan volt, mintha a szél gúnyt űzne a helyzetből, amibe sodortam magunk