Sienna szemszöge

Amikor Marcello másodszor jött be hozzám a kórházba, nem volt egyedül, és nem az a megszokott zord kifejezés ült az arcán. De magam sem tudtam, melyik a jobb: a haragos tekintet vagy ez a kárörvendő csintalanság.

Félelem nélkül lépett be a kórterembe; magabiztos léptei minden egyes alkalomra emlékeztettek, amikor izgalomtól fűtött arccal kezet emelt rám.

Megpillantottam a mögötte