Csendben ültem a személyzeti szobában, és kisírtam a lelkemet.

Épp amikor azt hittem, végre elindultam a gyógyulás útján, megint ez történt. De hát, ha az ember túl sokat gondolkodik, a végén minden sajogni kezd.

Nolan feltépte a fájdalmat, amiről azt hittem, már rég tovatűnt, és ismét friss sebet ejtett rajtam.

Most még kimenni sem tudok, annyira szégyellem magam.

A francba! Mikor szabadulok meg