– Gareth – szólítottam meg halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy meghalljon.

Felém fordult, és szoros ölelésbe vont.

– Úristen, annyira hiányoztál! – vallotta be, én pedig csak sírtam a mellkasára borulva.

Úgy tűnt, cseppet sem bánja; gyengéden simogatta a hátamat, hogy megnyugtasson.

Egy pillanatra szinte teljesen megfeledkeztem a kicsikémről, amíg egy apró kéz meg nem kocogtatta a lábamat, és a k