Damian befejezte a mondatot, és lefelé szegezte a tekintetét a kezében tartott borospohárra; hosszú ujjai gyengéden követték annak peremét.

A különszobára néhány másodpercre csend borult.

Vivica megállt egy falat eperrel a kezében, nem igazán értve, miért kér bocsánatot.

– Mondtam én valamit? – kérdezte.

Damian felnézett rá.

Vivica hátradőlt a kanapén: – Csupán annyit mondtam, köszönöm, semmi több