A szeme csillogott, tele volt várakozással és némi óvatos reménnyel.

Amikor rá került a sor, nem kiabált, mint az előtte lévők. Ehelyett csendben letette a könyvét az asztalra, előhúzott a zsebéből egy összehajtott papírlapot, és két kézzel nyújtotta át Vivicának.

Vivica elvette a papírt, és széthajtotta.

A lapon egy sornyi takaros, finom kézírás állt.

[Nightshade, siketnéma vagyok, így nem tudom