– Hát persze, öregszem már. A hallásom sem a régi – mondta Amos, és meglengette a kezét a füle mellett, nyomatékosítva, hogy nem a levegőbe beszél.

Vivica higgadt, mozdulatlan tekintettel nézett rá, végül bólintott.

Felemelte a tálat, és belekortyolt a levesbe.

Már megkérte Orsont, hogy jöjjön el. Mivel Amos nem akarta, hogy aggódjon, úgy tett, mint aki semmit sem sejt, és megjátszotta a tudatlant