NINA

Mindannyian vacsoráztunk, de nem a mi otthonunkban, hanem Magnusnál.

Megelőzött minket, és vacsorát készíttetett nekünk, így végül hozzá voltunk hivatalosak.

– Nagyon köszönjük a kedvességedet – mondta anya, immár ki tudja, hányadszor.

– Mondtam már, hogy szóra sem érdemes. Nina számomra… – Rám nézett, és a tekintetünk egy pillanatra összefonódott. – …olyan, mintha a saját lányom lenne – feje