AZ ÍRÓ SZEMSZÖGE

Nadia a szobájában feküdt, és a plafont bámulta. Késő éjszaka volt. Éjfél elmúlt, és az anyja még mindig nem ért haza, bárhol is járt.

Nadiát ekkorra már emésztette a nyugtalanság; néhányszor körbej側にta az egész házat, kisétált a kapuhoz, és vagy ezerszer tárcsázta az anyja számát.

A legtöbbször, amikor ez történt, tudta, hogy anyja csak Drayce-szel lóg. Nem volt újdonság számára,