MAGNUS THORNE

„Parancsolj, gyönyörűm” – suttogtam, miközben kihúztam a széket, hogy Nina leülhessen.

„Köszönöm” – emelte fel kissé a fejét, hogy rám nézzen, miközben leereszkedett a székre.

Csókot nyomtam az arcára, mielőtt átmentem volna a saját székemhez, és leültem volna.

„Muszáj folyton gyönyörűnek szólítanod, meg mindenféle imádnivaló neveken nevezned?” – kuncogott Nina.

„Hát persze. Ha a