MARCELLA

"Úgy bámulsz rám, mintha most látnál utoljára" – kuncogott fel Magnus, de én nem találtam viccesnek.

Semmi sem volt vicces.

Anya már a megbeszélt helyen volt, Magnus pedig elindult, hogy találkozzon vele.

Felvettem a fegyverét, és átnyújtottam neki.

"Köszönöm, Szerelmem" – csókolt meg.

"Magnus, élve kell visszajönnöd" – mondtam neki.

"Mindig úgy teszek. És arról is gondoskodom, hogy