MARCELLA

Már napok teltek el. Két vagy három nap, talán négy, már magam sem tudtam biztosan. Alig éltem. Létezésem egyetlen kézzelfogható jelei a könnyeim voltak.

Rápillantottam a szoba asztalán heverő ételre, majd egyszerűen elfordítottam a fejem. Egyetlen falatot sem ettem, mióta idehoztak. Vizet ugyan ittam, hogy életben maradjak, de képtelen voltam enni, miközben fogalmam sem volt róla, mi zaj