– Tristan, az a festmény a közös gyerekkori emlékeinkből született. Te mégis Daphne pártját fogod! – Nora hangja elnehezült a fájdalomtól.

Nem Tristant sajnálta.

Azt az egykori kisfiút gyászolta, aki a férfi valaha volt, és aki örökre elveszett.

– Soha nem hittél bennem. Sosem voltunk egymásnak teremtve! – Nora hangját átitatta a csalódottság.

Tristan hirtelen űrt érzett a szívében.

Rossz előérzet