ROWAN SZEMSZÖGE

Diadalmasan zihálok le rá. – Ha.

– Hagytam, hogy megtedd.

– Hogyne, persze.

A vigyora lassan, gonoszul húzódik szét. – Tudni akarod, miért hagytam?

– Mert úriember vagy?

– Mert tetszik a kilátás. – Végigjáratja a tekintetét a testemen: a combomra felcsúszott ingen, a ziháló mellkasomon, a hajamon, ami ziláltan omlik az arcom köré. – Határozottan megérte szándékosan veszíteni érte.