ROWAN SZEMSZÖGE

Magamra zárom az ajtót, és nekidőlök, tenyeremet a hűvös fának feszítve, miközben megpróbálok visszaemlékezni, hogyan is kell lélegezni.

Orron be. Szájon ki. Lassan.

Vance hangja visszhangzik a fejemben, földel még most is, hogy nincs itt, és én úgy kapaszkodom belé, mint egy mentőkötélbe.

A könnyek mégis jönnek.

Nem az a hisztérikus zokogás, amire számítottam, hanem valami csendes