VANCE SZEMSZÖGE

A szavak üvöltésként szakadnak ki belőlem, alig emberien, megrezegtetve a mellkasomat, és olyan hangosan visszhangozva a hegyekről, hogy a hó lehull a fákról.

És Winston – ez az öregember, aki a szorításomban lóg, tehetetlenül kapálózó lábbal, a drága cipőjével a levegőt karistolva – még arra sem hajlandó, hogy félelmet mutasson.

– Felség. – A hangja nyugodt, szinte unott, dacára a