ROWAN SZEMSZÖGE

(JELEN)

Sokáig maradunk így egymásba fonódva, egyikünk sem hajlandó elsőként elengedni a másikat. A keze a hajamat simogatja.

Az ujjaim a pólója anyagába mélyednek. A szobában csend honol, csak a lélegzetvételünk hallatszik, meg valami mechanikus zúgás a távolból – egy generátor talán, vagy fűtésrendszer, bárhol is kötöttünk ki ezen az ismeretlen helyen.

Végül, mikor a szívem már n