ROWAN SZEMSZÖGE

Emlékszem, ahogy felém vetette magát. Ahogy a teste rám borult, teljesen elfedve engem.

Ahogy nyíl nyíl után fúródott a saját húsába, csak hogy megóvjon tőlük.

– Tudom – suttogom. – Köszönöm. Megmentettél. Valahogy mindig megteszed.

Egy darabig csendben ülünk, csupán együtt lélegzünk. Aztán felteszem a kérdést, ami már egy ideje ott motoszkál a fejemben.

– Mi történt, miután elájul