ROWAN SZEMSZÖGE

– Szóval. Mint egy szexrabszolgát – hallom a saját hangomat, és úgy cseng, mintha valahonnan a távolból szólna, valakitől, aki egy szikla szélén állva bámul a mélybe.

Az álla megfeszül, arcán fájdalom villan át.

– Igen.

– És amikor elmenekültem... amikor felbotorkáltam arra a gépre, azt hittem, a sors keze az, azt hittem, a sors végre juttatott nekem valami jót... de te már ott vol