Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

ROWAN SZEMSZÖGE

– Utálom kimondani, de ugye megmondtam – mondja halkan Mateo. – Elment, és soha többé nem jön vissza.

Nem mozdulok.

Térdem a hóba süpped, a kezem elzsibbadt, a könnyeim fagyott csíkokká dermedtek az arcomon, és már annyira túljutottam azon a ponton, hogy válaszolni tudjak Mateo Castillónak, hogy éppenséggel a hegyekhez is beszélhetne.

Leguggol mellém.

Testének melege a fagyos hid