Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
ROWAN SZEMSZÖGE
– Utálom kimondani, de ugye megmondtam – mondja halkan Mateo. – Elment, és soha többé nem jön vissza.
Nem mozdulok.
Térdem a hóba süpped, a kezem elzsibbadt, a könnyeim fagyott csíkokká dermedtek az arcomon, és már annyira túljutottam azon a ponton, hogy válaszolni tudjak Mateo Castillónak, hogy éppenséggel a hegyekhez is beszélhetne.
Leguggol mellém.
Testének melege a fagyos hid