Valeria lement a lépcsőn, mezítláb nesztelenül lépkedve a hideg keményfa padlón. Simon a nappali kanapéján ült. A televízió ki volt kapcsolva. Abban a pillanatban felpattant, amint a nő belépett a szobába, és felöltötte azt az ismerős, fesztelen mosolyt, amellyel mindig leszerelte őt.

"Beszélnünk kell." Valeria szorosan összefonta a karját a mellkasa előtt, ujjait a saját bőrébe mélyesztve.

"Igen,