Simon lihegve rontott be a félhomályos parkolóházba, a mellkasa zihált, mikor megpillantotta Valeriát. A nő már elegáns szedánja vezetőülésében ült. Egyik kezét a kormányra támasztotta, ujjai lassú, ritmikus ütemet vertek a fekete bőrön.

„Gyere már, bébi, siess! Menjünk egy kocsival, a tiédért meg majd visszaküldünk valakit.” Hangja vidám, könnyed csengéssel visszhangzott a betonfalak között.

Hide