Nora szemszöge:

Hosszú ideig csak bámultam Nolanre. Szürkészöld szeme az enyémbe mélyedt; olyan kétségbeesett és sebezhető volt, hogy belesajdult a mellkasom.

Két kézzel a hajamba túrtam, tehetetlen dühömben meghúzva a tincseimet.

– Menj el, Nolan! – A hangom sokkal nyersebben csengett, mint ahogy szerettem volna. – Bármi legyen is ez... bármit hiszel is, hogy akarsz... nem fog megtörténni. Nem ve