Blair sarkon fordult, és egyetlen szó nélkül elsétált.

Ott álltam a Starbucks közepén, a felbontatlan kávémat bámulva. Remegett a kezem. Nem a félelemtől. Hanem a tiszta, fehéren izzó dühtől.

*Az a hazug rohadék.*

Behajítottam a kávét a szemetesbe, és kiléptem az utcára. A hideg bostoni szél az arcomba vágott, de alig éreztem.

A telefonom megrezdült.

"Piper?"

"Most léptem ki a melóból. Hol vagy? M