„Nora, ideje lefeküdni.”

Nolan az oldalára fordult, fejét az egyik kezével megtámasztva. Az az átkozott önelégült mosoly ott bujkált az ajkán. Mintha azt hitte volna, hogy ez – ahogy elnyúlik a lepedőmön, mindössze egy szál törölközőben – működni fog.

Felkaptam egy párnát a székről. Odaléptem. És belevágtam a mellkasába.

„Kifelé.”

Elkapta a párnát, és nevetett. „Lily nincs ma itthon. Akár...”

Újra