Valerie szemszöge

– Öltözz fel! – mondta Jace, ahogy belépett a kórtermembe. A fivéreivel egész délelőtt egymásnak adták a kilincset, és egy ponton már az az érzésem támadt, hogy sántikálnak valamiben.

Alighogy az egyikük belépett, a másik már ki is osonva távozott, és csak jóval később tért vissza. Nem mintha számon tartottam volna a lépteiket; épp ellenkezőleg, azt tehettek, amit csak akar