Valerie szemszöge

– Köszönöm, Paul – mondtam, miközben Martha párja óvatosan leültetett a nappali fotelébe.

– Igazán nincs mit. Tehetek még valamit érted, hozzak valamit? – kérdezte.

– Nem, köszönöm – mosolyogtam rá. Olyan készségesen segített. – Egyelőre minden rendben.

– Szólj bátran, ha szükséged lenne bármire – mondta, és elindult a kijárat felé.

– Úgy lesz – feleltem, és néztem, a