Valerie szemszöge

„Mi tart ilyen sokáig?” – kiáltottam fel aggódva, miközben őrült módjára tologattam a kerekesszéket fel-alá. „Szerinted eltévedtek? Megsérültek? Megtalálták már?”

Ro és én kint voltunk a tornácon a tető alatt, és az erdőt kémleltük. Az időjárás rosszabbra fordult, a sűrű esőfüggönytől már alig lehetett látni valamit.

„Jól vannak” – mondta Ro cseppet sem aggódva. „Figyelj!