Valerie szemszöge

– Sziasztok! – köszöntem, ahogy begurultam a kerekesszékkel a lakosztályunkba. A fiúk mind a nappaliban ültek, és pont úgy néztek ki, mintha egy mély és rendkívül fontos beszélgetést szakítottam volna félbe.

Ro ugrott talpra elsőként, és odasietett elém.

– Milyen volt a napod? – kérdezte, majd lehajolt, és puszit nyomott az arcomra.

– Kellemes, köszönöm – feleltem.

Ro