Valerie szemszöge

– Gondolom, meglepődsz, hogy engem látsz? – Dante hangja visszhangot vert a barlang falain, végigzúgva a járatokon. Baljós mosoly ült a szája szélén, amitől kirázott a hideg.

A „meglepődés” enyhe kifejezés lett volna; valójában torkomra forrasztotta a szót.

Hogyan lehettem ennyire vak, hogy nem vettem észre: mindezek mögött ő állt?

– Ó, ugyan már, Val – mondta Dante. –