**Talia**

A hóvihar még hangosabban süvít, ahogy Zane felvisz a díszlépcsőn; minden lépése megfontolt, annak ellenére, hogy remegő súly vagyok a karjában.

A testem még mindig zsong a szertartástól – attól az ezüstkék fénytől, attól, ahogyan az illataink összefonódtak az Erőkő felett, mint valami látható bizonyítékai olyasminek, amit még nem állok készen elfogadni.

*A sors.*

Mögöttünk hallom, ahogy