Talia

Engem bámulnak.

Mind a hárman. Aranyszínű szemük csillog a félhomályban. Mellkasuk hevesen emelkedik és süllyed. Kezük ökölbe szorul az oldaluk mellett, mintha fizikai erőfeszítésükbe kerülne visszafogni magukat, hogy rám ne rontsanak.

Én pedig ott heverek az ágyon szétterülve, mint valami lakoma.

*Mit művelek?*

De aztán Zane térdel a lábaim közé, és a hűvös mentaillata takaróként borul rám.