Talia

Az étkező úgy festett, mint egy családi vacsorának álcázott csatatér.

Hatalmas tölgyfa asztal. Ropogó kandalló. Padlótól a mennyezetig érő ablakok, amelyek a sarki éjszaka végtelen feketeségét keretezték, miközben a hópelyhek apró kísértetekként sodródtak el odakint. Meghittnek kellett volna lennie. Ehelyett minden egyes lélegzetvételnek feszültség- és alig leplezett ellenségességíze volt.

M