Talia

Jurij keze előrelendült, és olyan erővel markolt Ilja vállába, hogy az alacsonyabb férfi felnyikkant. „Megmondtam, hogy ne nyúlj hozzá! Még csak ne is gondolj rá! A csomagot épségben szállítjuk le, vagy sehogy.” Lapos, hüllőszerű szeme rám szegeződött. „Jobb lesz, ha csendben maradsz, kis Luna, különben gondoskodom róla, hogy megbánd.”

Benyúlt, és megragadta a karomat; szorítása még a ruhauj