Talia

Aztán Jurij higgadtabb, de keményebb hangja vágott közbe: „Értesítsétek a Főnököt. Most azonnal. Ha beteg vagy megmérgezték, mindannyiunknak annyi.”

A léptek elhaltak, magamra hagyva a porcelánnal és a nyomorúságommal. Nem tudom, meddig feküdtem ott az eszmélet és az öntudatlanság határán lebegve; a testemet hol a hidegrázás gyötörte, hol a láz égette. Valahányszor azt hittem, elmúlt az émel